A Szent család (József, Mária és gyermekeik)
- ahogy gyermekeinkben él e kép
Kerek egy világunkban Istenünk, ki Egy az idők tengerében, sok nevet kapott, olyan képen, miképpen az megjelent az ember teremtése által. Például „Esőisten”, „Szelek istene”, „Tengeristen”, stb. Mindegyik más színt, tehát minőséget jelöl, jelent, imígyen más névvel illetődik. Mert már nem az egész Egy, hanem annak egy színe, része, tagja, alkotó Eleme. Ez így kerek és helyénvaló a teremtésben, amiben az ember is teremtővé, mag-vetővé vált. SzerTe nézve világunkban látjuk, hogy terem az élet, tisztán az idők tengerében. S láthatjuk azt is, hogy Istenünk mi-képen szövi e hálót életnek e szent szövedékét, a Világ-hálót, más-képen a Fény-hálót.
Az Egységben a hármasság az alap: Férfi – Atya, Anya – Nő, Gyermek – Gyümölcs. E hármasság kép-es az éle tiszta folyamatosságára minden időben és körülmények között.
E képen él Ő tovább.
Mindez csak egy élő kép, mely ma is tud virágozni, és gyümölcsöt érlelni. Az ember esetében, ahol e gyümölcs megérik, az maga a kert, a Család. Ha a családunkat tudatosan fényben eredeztetjük, ápoljuk, szeretjük, ráérzünk arra, hogy ez anyaföld nélkül nem megy. Így kerekedhet a teljesség útja tovább kis legényből legénnyé, férfivá, Boldog apává, Boldog nagyapává, melyet a Boldog Atyák kora követ. Így van ez sorba a nőknél is: kisleány, leány, nő, asszony, Boldog anya, Boldog nagymama, melyet a Szép anyák kora követ.
Ezek a teremtés mérföld kövei, fordulói, Isten gyermekeinek, az Embernek. Mindezen állapotok, szerepek egy képen teljesedhetnek csak ki. Ha a bennünk lévő, élő isteni képet éljük. Világunkban, mely egy isteni, két világkép van jelen. Az egyik az Egy isteni alkotás, teremtés, a másik az emberi mű teremtés. Az isteni mindig tetten érhető természetes terében, a természetben. A másik a mű anyag, mely városainkban, s fal-vainkban érhető tetten. Itt mi mag-unk emeltünk, húztunk falat mag-unk, s a természet - mely mag-a Isten teste- közé, s lettek fal-vak, telep-ülések, ahol várunk, városunk van. E helyütt a jó és rossz képe megférhet, élhet egymás mellett minden szinten. Ez két világképnek ad teret: a jónak és a rossznak. Ebből fakad a jelen emberi világunk, a mű-vi, mely az istenit csak megtűri.
Magyarán e helyek szer-telenek.
A teljesség útján, amely maga az Isten és gyermekei útja (ez nem azonos és nem összetévesztendő az Istenhez vezető úttal, utakkal), e kettősség nincs jelen.
Egy-ség vagyon, mely a hármasságban teljesedik be, hogy az időben, magyarán a világban nemzedékről nemzedékre kiteljesedhessen újra és újra, gyermekeink által. Világunk így kerek ma is. E Világban a rossz mint tanul-ság, út-mutatás van jelen, nem tartalmat fejez ki, s jelöl. Hanem útjelző-tábla csak. E világban csak egy tart-alom él, s ez a Szer. Csak ez a Szer kép-es megtartani minket Isten fiának és Isten leányának. A Szer tartása, élése szerelemmé édesül a nász által, a kertben, s így válik a folyamatosság folyammá, évkörökké, életszakaszokká. Ez a mag-os út, Isten magva, kihajtva világunkban.
